Levendula

A levenduláim augusztusban másodvirágzásba indultak, szeptember elején arattam újra és még mindig szárítom a virágokat, hogy kis zsákocskákba tehessem és vagy a vendégeimet, vagy a barátaimat megörvendeztethessem velük. Nagyon kedves ajándék és hasznos is, na és szép is. Tavalyelőtt -nem is értem akkori önmagamat- egyszerűen kidobtam a virágokat a komposztálóba és nem jutott eszembe, hogy érdemes lenne egy kicsit babrálni a levendulával, mert értékes ajándék is lehet belőle. Akkor azt gondoltam, hogyha levendulaolajnak kevés a virág, akkor nem is érdemes "kínlódni" vele. De, érdemes és nem is kínlódás, hanem öröm, mert mint nagyanyáink a kukoricacsumázással, a hántással, a csigakészítéssel stb. a kézzel való munkával (is) megélhették a nőiesség teremtő erejét. Gondoljunk Hamupipőkére, aki válogatja a szemeket. A zsákocskák ezért is többet jelentenek nekem, mint ami csak a képen látszik, mert sokkal több minden van benne, amit csak én tudhatok. Ezért lehet az, hogy mindig meghatódva állok a levendulás standokon a különböző vásárokon, mert tudom, hogy óriási szeretet és szenvedély van benne.