Keresztül verekedtem magam a városon 4 gyerekkel, hogy eljussak a Macaron napra és pár szem édességet magamba tömjek. Normális vagyok én? Azt hiszem még igen, mert megérte az élményért annak ellenére, hogy olyan érzés volt, mintha csatában lennénk a macaronokért. Én és a kis lelkes csapatom megvesztünk a színes kis kalóriabombákért és rögtön megnyugodtunk, amint az elsőt a szánkba vettük. Amint az első lecsúszott, már nyugodtabban tudtunk körbenézni a csatamezőn és a következő hadműveletet kidolgozni, hogy hogyan jussunk hozzá a következőhöz. Nem kevés hadvezéri képességek kellettek ahhoz, hogy sikerrel zárjuk a csatát és épségben hazaérjünk a kaland után. Színes kaland volt! A képek árulkodnak róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése