Ha ünnep van nálunk, ami 4 gyerek esetében előfordul egy párszor, azt mindig itthon, az otthonunkban szeretjük megszervezni, akármennyi munkával jár, szervezéssel, átütemezéssel, egyebekkel. A végén mindig azt mondjuk, hogy megérte. Így már meg se kottyan egy Első áldozás, vagy egy keresztelő 20-30 vendéggel. Beindul a gépezet. Vendéglista, menütervezés, előkészületek a házban, majd a főzés, sütés napokkal hamarabb és aztán a nagy nap, amikor úgy tudok a vendégeimmel együtt lenni, mintha én is meghívott lennék. Imádom ezt. A háttérben természetesen egy jó férj, aki szenvedélyes szakács és az egészet koordinálja. Tálaljuk a pástétomot zöld salátával, majd a borjú húsleves szárított gombával következik, amit egy isteni rozmaringos báránycomb követ új burgonyával és fokhagymás spenóttal és saját chutneyval. Amikor itt tartottunk, már mindenki ájuldozott az ízorgiától és zártunk egy laza tiramisuval, kávéval, sütikkel. Amit csak lehet ilyen alkalmakkor mindenből a sajátot használjuk, vagy a saját készítésűvel büszkélkedünk. A kertből volt a rengeteg rózsa, a rozmaring, a chutney saját volt és nem kényszerültünk rá egy étteremre se, mindent mi állítottunk elő. Ez volt benne a szép, ez volt benne a művészi. És nem feledkeztünk el a vendégeinkről sem a sok bor mellett. Kihívás jöhet bármikor. Na jó, esküvőt nem biztos hogy bevállalnánk (még).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése