Hogy én mennyire imádom a főzeléket, azt nem győzöm mondani és mégis keveset eszek, mert megvárom míg az anyukám főzelékéhez jutok, amit hónapokban lehet mérni, valamint a sajátom nem mindig ízlik és nem vagyok hajlandó rántással elkészíteni. Erre felbuzdulva áthívtam a szomszédlányt, aki szakácsnak-tanonc és azt kértem tőle, hogy mutasson egy-két trükköt, hogyan lehet főzeléket sűríteni. Azt játszottuk, hogy veszek különböző zöldségeket, amit nem beszéltünk meg és abból improvizálunk valamit. Így került a feldolgozó-asztalra sárgarépa, spenót, karfiol, spárga, petrezselyem-levél. Hogy miért ezek, én sem tudom, ezekhez volt kedvem. Amikor átjött a lány pár percig csönd lett és aztán hangosan gondolkodni kezdtünk. Mit mivel párosítsunk, hogy vágjuk, szűrjük, pároljuk, kavarjuk. Az első főzelékünk a spenótos sárgarépa lett, aminek a készítéséhez szerettem volna bevonni a gyerekeket is, de valahogy eltűntek a kertben, majd mikor kész lett és kóstolni kellett, előbukkantak, felfalták a főzeléket 4 kanállal és újra eltűntek. Gyerek is, főzelék is eltűnt. A második főzeléknél is így jártunk, így csak halvány emlékeim maradtak, amit ma valószínű újra felfogok idézni egy főzés erejéig.
1. főzelék: a répát 4-5 cm-es hasáb formára vágtuk, a spenótot pedig lazán kisebb darabokra. A répát külön, vajban megdinszteltük, apróra vágott petrezselyemmel, egy kiskanál mézzel, és sóval. Amikor eléggé megpuhult hozzátettük a spenótot is és együtt pároltuk pár percig, kevés tejszinnel sűrítettük és már tálaltuk is. A gyereksereg megérezte, hogy valami finomság készült, megrohamozták a tányért és én csak néztem őket, majd az üres tányért. Ez jól sikerült, konstatáltuk a szomszédlánnyal.
2. főzelék: a karfiolt rózsáira szedtük, a zöld spárgát 3-4 cm-es darbokra vágtuk és sós vízben megfőztük pár perc alatt. Leszűrtük és a felét kevés tejjel összeturmixoltam, majd kevés vajban az egészet összekevertük és pirított madulával megszórtuk. Ez a főzelék lassabban fogyott, mint az előző, de elfogyott. Én ettem meg nagy élvezettel az utolsó falatokat. Én is szeretnék már hazamenni az anyukám főzelékét befalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése