Ünnepre készülve

 

Ha ünnep van nálunk, ami 4 gyerek esetében előfordul egy párszor, azt mindig itthon, az otthonunkban szeretjük megszervezni, akármennyi munkával jár, szervezéssel, átütemezéssel, egyebekkel. A végén mindig azt mondjuk, hogy megérte. Így már meg se kottyan egy Első áldozás, vagy egy keresztelő 20-30 vendéggel. Beindul a gépezet. Vendéglista, menütervezés, előkészületek a házban, majd a főzés, sütés napokkal hamarabb és aztán a nagy nap, amikor úgy tudok a vendégeimmel együtt lenni, mintha én is meghívott lennék. Imádom ezt. A háttérben természetesen egy jó férj, aki szenvedélyes szakács és az egészet koordinálja. Tálaljuk a pástétomot zöld salátával, majd a borjú húsleves szárított gombával következik, amit egy isteni rozmaringos báránycomb követ új burgonyával és fokhagymás spenóttal és saját chutneyval. Amikor itt tartottunk, már mindenki ájuldozott az ízorgiától és zártunk egy laza tiramisuval, kávéval, sütikkel. Amit csak lehet ilyen alkalmakkor mindenből a sajátot használjuk, vagy a saját készítésűvel büszkélkedünk. A kertből volt a rengeteg rózsa, a rozmaring, a chutney saját volt és nem kényszerültünk rá egy étteremre se, mindent mi állítottunk elő. Ez volt benne a szép, ez volt benne a művészi. És nem feledkeztünk el a vendégeinkről sem a sok bor mellett. Kihívás jöhet bármikor. Na jó, esküvőt nem biztos hogy bevállalnánk (még).

Főzelékek

 

Hogy én mennyire imádom a főzeléket, azt nem győzöm mondani és mégis keveset eszek, mert megvárom míg az anyukám főzelékéhez jutok, amit hónapokban lehet mérni, valamint a sajátom nem mindig ízlik és nem vagyok hajlandó rántással elkészíteni. Erre felbuzdulva áthívtam a szomszédlányt, aki szakácsnak-tanonc és azt kértem tőle, hogy mutasson egy-két trükköt, hogyan lehet főzeléket sűríteni. Azt játszottuk, hogy veszek különböző zöldségeket, amit nem beszéltünk meg és abból improvizálunk valamit. Így került a feldolgozó-asztalra sárgarépa, spenót, karfiol, spárga, petrezselyem-levél. Hogy miért ezek, én sem tudom, ezekhez volt kedvem. Amikor átjött a lány pár percig csönd lett és aztán hangosan gondolkodni kezdtünk. Mit mivel párosítsunk, hogy vágjuk, szűrjük, pároljuk, kavarjuk. Az első főzelékünk a spenótos sárgarépa lett, aminek a készítéséhez szerettem volna bevonni a gyerekeket is, de valahogy eltűntek a kertben, majd mikor kész lett és kóstolni kellett, előbukkantak, felfalták a főzeléket 4 kanállal és újra eltűntek. Gyerek is, főzelék is eltűnt. A második főzeléknél is így jártunk, így csak halvány emlékeim maradtak, amit ma valószínű újra felfogok idézni egy főzés erejéig.
1. főzelék: a répát 4-5 cm-es hasáb formára vágtuk, a spenótot pedig lazán kisebb darabokra. A répát külön, vajban megdinszteltük, apróra vágott petrezselyemmel, egy kiskanál mézzel, és sóval. Amikor eléggé megpuhult hozzátettük a spenótot is és együtt pároltuk pár percig, kevés tejszinnel sűrítettük és már tálaltuk is. A gyereksereg megérezte, hogy valami finomság készült, megrohamozták a tányért és én csak néztem őket, majd az üres tányért. Ez jól sikerült, konstatáltuk a szomszédlánnyal.
2. főzelék: a karfiolt rózsáira szedtük, a zöld spárgát 3-4 cm-es darbokra vágtuk és sós vízben megfőztük pár perc alatt. Leszűrtük és a felét kevés tejjel összeturmixoltam, majd kevés vajban az egészet összekevertük és pirított madulával megszórtuk. Ez a főzelék lassabban fogyott, mint az előző, de elfogyott. Én ettem meg nagy élvezettel az utolsó falatokat. Én is szeretnék már hazamenni az anyukám főzelékét befalni.

Dalmát tekercs

Tavasszal és nyáron nagy kedvencünk a dolmades avagy a dalmát tekercs, amit saját zsenge szőlőlevél, friss menta, citromfű és petrezselyem felhasználásával készítek. Vendégvárónak, előételnek, farkasétvágy-csillapítónak kiváló ez a kis különlegesség. A világoszöld, friss de már elég nagy szőlőleveleket (kb. 40 db) forró vízbe dobom 1 percre, ezáltal lesz tekerhető a levél, majd leszűröm és félrerakom. Elkészítem a rizses tölteléket: friss hagymát kockára vágok és dinsztelem, majd 1 bögre jázmin rizst megforgatok benne, hozzáteszek egy nagy marék apróra vágott mentalevelet, citromfüvet, petrezselymet, pirított fenyőmagot, mazsolát, citromlevet és a reszelt héját, majd erőlevessel felöntöm és addig hagyom főni, míg a rizs félig kemény lesz. Természetesen sóval, borssal fűszerezem. Ha kihűlt megtöltöm a szőlőleveleket úgy mint a töltött káposztánál szokás, szorosan egymás mellé rakosgatom egy jénai tálba és felöntöm szintén alaplével, majd berakom a sütőbe kb. fél órára sülni, míg a levet a rizs magába nem szívja. Hagyom kihűlni, citrommal, olívaolajjal meglocsolom és hűtőben tárolom tálalásig, mert ez csak hidegen ízletes, de akkor nagyon.

Én kis kertem

Nyílnak a virágaim, indul a kertem...

Ricottás túrótorta

Ez az egyszerű, könnyű ricottás torta a spenótos (előző recept) édes testvére. Nagyon szeretem ezeket a könnyen elkészíthető "quiches"-ket, "flan"-ket, nem tudok rá jó magyar szót, mert könnyen a család kedvenceivé váltak, tálalhatom melegen, hidegen, magában, salátával kísérve, piknikre, születésnapra, kerti partyra, hétköznap, vagy ünnepnap. Lehet édes, lehet sós. Ha marad belőle másnapra, akkor is finom, gazdaságos, egyszóval nyerő nálam. Nem véletlen, hogy azóta készítem rendszeresen, amióta családom van. A fenti receptet legelőször Angliában készítettem egy családnak, nagyon aprólékosan, pontosan lemérve mindent, ki nem hagyva semmit, de azóta rájöttem, lehet lazán is csinálni. Lehet, hogy az elsőt precizen kell csinálni, hogy a többit lazán tudjam? Lehet. Így a receptleírás is laza lesz. A szokásos vajas tésztával kibélelem a tortaformát és elkészítem a tölteléket, ami 2 doboz ricotta sajtból, 3 tojásból, 80g cukorból 100 g darált mandulából, apróra vágott szárított narancshéjból vagy mazsolából, reszelt citromhéjából áll. Először a ricottát keverem ki a cukorral, majd a tojást is hozzá adom, a mandulát, mazsolát, citromhéjat. Megtöltöm a tortaformát és kb. 45 percig sütöm 180 C-on. Teához, kávéhoz, teraszon, fűben, fa alatt, tányéron vagy csak kézben, bárhol, bárhogyan nagyon finom.