A minap kékkagylóval ajándékoztuk meg magunkat, ami nagyon ördöngősnek hangzik, pedig rém egyszerű étel és ízletes is. Mi bátran merjük tálalni, mert a gyerekeket is rászoktattuk a jóra, így együtt dőzsölünk, jelen esetben, szombat délben. Mi is kell hozzá? 3 kg feketekagyló vagy kékkagyló, sárgarépa, hagyma és száraz fehérbor. A kagylót alaposan meg kell tisztítani hideg folyóvízben, a kinyíltakat sajnos ki kell dobni, mert az már nem friss. A hagymát megdinsztelem, rádobom a karikára vágott sárgarépát is, majd felöntöm 2-3 dl száraz fehérborral és 1-2 dl vízzel, amit összefőzök, fűszerezek sóval, borssal, babérlevéllel. Ez lesz az alaplé, amibe beledobjuk a kagylókat kb. 10 percig, amíg kinyílnak a kagylóhéjak. Szigorúan fedő alatt kell főzni és nem szabad sokáig főzögetni, mert akkor rágós lesz a belseje. A fedő alá kukkantva, ha úgy látjuk, hogy kinyíltak a kagylóhéjak, akkor azonnal, melegiben, lábassal az asztalra kerül az ínyencség a sült krumpli társaságában. A kagyló belsejét egy üres kagylóhéjjal csipegetjük ki, ami csipeszként szolgál és levesként szürcsölgethetjük az alap főzőlevet, aminek igazi tenger íze, illata van. Aki ezt szereti, annak nagyon bejön ez az étel. Az apukám inkább szívesebben eszi a tyúkagyat, amitől meg én fordulok le a székről. Kinek a pap, kinek a papné, szokták mondani.
Íme egy egyszerű de nagyszerű, laktató, mutatós, akár vendégváró finom ebéd. A testnevelő tanár néni ebédelt nálunk a hétvégén és rövid fejtörés után döntöttem a következő egytál étel mellett. Hasonló a lasagne-hoz, csupán a lasagne-tésztát sós palacsintára váltottam fel, és a besamel mártáshoz spenótot tettem még. Télen ez fagyasztott formában, nyáron friss formában. Miután elkészítettem az alapokat: 1. paradicsomos, darált húsos szósz 2. 6-7 db sós pacsinta 3. spenótos besamel mártás, ezt rétegesen egymásra raktam, sajttal megszórtam a tetejét és a sütőben hagytam kb. 20-30 percet sülni, pirulni. Az eredmény az lett, hogy fél óra alatt elfogyott a nagy tál, amit a sportolástól kiéhezett csipet-csapat tanárnénistől együtt megevett. Mindmegették!
A napokban meglátogattam egy barátnőmet, az új cuki, francia cukrászdájában, amit nemrég nyitott meg a Hegyvidék Központban La Praline néven. Igazi francia cukrász különlegességekre lelhetünk itt nagy örömünkre, mind a könnyed ízük miatt, illetve a fantasztikus, vidám színük miatt is, ami megszínesíti ezeket a szürke, esős, havas napfénytelen napokat. Ha nincs nap, jó lesz a macaron felkiáltással egy egész tál macaron-t képes lennék megenni csendes magányomban.
Mi is ez a macaron, amiért megőrülnek a magyar nők is, sőt macaron napot, fesztivált is képesek szervezni, sőt macaron-sütő tanfolyamot is. Hamarosan én is benevezek, mert bevallom őszintén én is odáig vagyok érte. Imádnivaló! Hivatalosan tojásfehérje, porcukor, kristálycukor, mandulaliszt és ételszínezék keveréke. A két korongot vajas krémmel, lekvárral és ki tudja mivel ragasztják össze. Nem könnyű elkészíteni, szakértelem kell hozzá. Eredetileg olasz szóból ered és onnan is származik, később vált ismertté Franciaországban és az egyik legjellegzetesebb francia cukrásztermék lett, de annyira, hogy nekem a francia nő egyet jelent a színes, könnyed, lágy, őrületesen finom macaronnal. Nem ilyenek a francia nők? Tanuljunk tőlük.
Az asszony-köröm keretében nálam járt Gazdagmami, azaz Vida Ági, aki első ízben nálam mutatta be új könyvét, az Üzletanyu születik címmel és mesélt az életéről, munkájáról, lelki és kapcsolati gazdagságáról. Izgalmas volt őt hallgatni és ötleteket, inspirációt meríteni tőle. Az egyébként kötetlen előadást, egy (noná) kellemes teázással, sütizéssel zártuk. Felvonultattam az isteni tiramisumat, a répatortámat és a csokitortámat (utóbbit a gyerekeim ették meg uzsonnára, istenítve engem).
Az Üzletanyu születik könyv, akit érint a téma, nagyon jó olvasmány, szinte letehetetlen könyv. Ajánlom jó szívvel.
http://www.youtube.com/watch?v=gf93SYv-LkU
A mozikban vetítik mostanság a Sushiálmok c. dokumentumfilmet, amit tátott szájjal néztem végig, na nem azért, mert nagy sushi rajongó lennék, hanem egy három Michelin csillagos, Tokió egyik metroaluljárójában működő mindössze 10-12 főt befogadó sushi étterem műhelytitkaiba való betekintés miatt. Elképesztő precizitás, tökéletességre való törekvés, patyolat tisztaság, tiszta célok, eltökéltség és szenvedély. Mindennap még jobbat és még jobbat! Ezt látni egy étterem kapcsán hihetetlen megkapó, de ezt a receptet magunkra is alkalmazhatnánk és rögtön másképp működne a világ. Érdemes beülni a moziba és példát venni, életet tanulni egy 85 éves japán embertől. A sushit is másképp nézem ezentúl.
