Ínycsiklandozó ízek a mozivásznon

A szombat délelőtti jövés-menés, bevásárlás, főzés, késő ebéd után igazi kikapcsolódás volt a moziba beülni (a kert köszönöm szépen jól van) és megnézni az Ízek palotája c. francia filmet, ami a maga egyszerű történetével nagyszerű filmre sikeredett. Ajánlom mindenkinek, nem írom le a történetet, de ami engem megkapott, az az, hogy mint mindenhez, így a főzéshez is óriási alázat, tisztelet és szeretet, egy szakács esetében imádat kell. Imádni kell az alapanyagokat, imádni kell a főzést és annak minden mozzanatát, az ízeket, az illatokat és szerényen bezsebelni a ízek összhatásának eredményét, amit kivált az emberekből. Óriási élvezet volt így is, kívülről nézni a csodát. Irány a mozi! Aztán a konyha.

Kávé és piac Boszniában / coffee at the market in Sarajevo

 Már régóta készültem Boszniába, hogy megnézzem a 2005-ben felfedezett piramis-ásatásokat Visokoban, ami egyre nagyobb visszhangot kap és egyre több ember vándorol el ide, hogy saját szemével lássa és érezze ennek a helynek a pozitív kisugárzását. Fantasztikus élmény ott lenni és érdemes még távolról is figyelemmel kísérni az újabb és újabb kutatási eredményeket, mert meg fogja dönteni az eddigi ismereteinket a régi korokról, régészetről. Ha már ott vagyok, természetesen a zöldség-piac feltérképezése és kulináris örömök utáni kutatás is leköti az időmet. Szarajevoban még délután is hatalmas piacon kínálják portékájukat a helyiek, akiktől sajnos sok mindent nem tudtam venni, az utazás miatt, csupán boldogan és mosolygósan sétáltam közöttük. Lenyűgöző volt az óriási erdei gomba, az erdei bogyók, a sok szárított gyógynövény-tea, a rengeteg káposzta és még sok-sok minden. A piac után megkóstoltam a bosnyák kávét, ami tulajdonképpen török kávé rengeteg zaccal az alján. Akár jósolhattam is volna magamnak a zaccból, de ez nem az én műfajom. Szarajevo nagyon érdekes város a történelmével, a múltjával a vallási felekezeteivel, az itt lakó különböző emberekkel és a rengeteg temetőjével. Az itt élő emberek megtanultak együtt élni a halottaikkal, ugyanis a parkokat, domboldalakat fehér fejfák sokasága borítja, ami első látásra döbbenetes, de láttam őket, amint mondanak egy imát a temető előtt és mennek tovább a dolgukra. Az élet tényleg megy tovább és ahogy a visoko-i ásatások is bizonyítják egyik civilizáció jön a másik után.

Gombás-zsályás vaspástétom

Ma délután anyás-barátnős-gyerekes találkozónk lesz nálunk és erre az
alkalomra egy gombás-zsályás vaspástétomot készítettem, ami remélem elnyeri
mindenki tetszését. Szárított vegyes gomba az alapja a kencének és érdekes
módon, mikor kiléptem reggel a kertbe, nagy örömömre, rengeteg apró kis
gombára lettem figyelmes, amik kibújtak a földből a sok eső után. Nem voltam
benne biztos, hogy ehető, így nem kockáztattam az életünket, de azért
aranyos gondoskodás volt a kertem részéről. Ha már a kertről van szó, a
veteményesembe téli salátát palántáztam, amit tegnap egy idős nénitől vettem
és jó szívvel ajánlotta. Kipróbálom, gondoltam és remélhetőleg már
márciusban friss salátám is lesz. A vajpástétom a következő módon készül kb.
5 perc alatt + az áztatás és a megdermedés. A szárított vegyes, erdei gombát
fél órára beáztattam vízbe, közben apró kockára vágott hagymát dinszteltem
vajban, hozzátettem a lecsepegtetett gombát, az apróra vágott zsályát,
petrezselymet (rengeteg van a kertben, csokorként ajándékba szoktam adni),
gerezd zúzott fokhagymát, babérlevelet, sót, borsot és 1 dl száraz
fehérbort. Ezt pároltam, míg a bor elpárolgott, majd kb 20 dkg vajat
hozzáolvasztottam, s kis tálba öntöttem és kiraktam volna a hidegre, de az
nem volt, így a hűtőben kellett megdermednie. Pirítóssal isteni!

Őszi csokor

Ősszel, mielőtt belemennénk a hosszú télbe, sorra veszem a nyáron elvégzett konyhai és kerti dolgaimat, mi az ami jól működött, mi az ami jól sikerült, mit szeretnék másképp, milyen új dolgokat vezetnék be, stb. Sok információ ér folyamatosan és ami hozzánk illik, amihez affinitásunk van, amit szívesen csinálnánk a jövőben, azt izgalmas tervként a fejünkben tartunk és igyekszünk bevezetni, elkezdeni, nekifogni. Persze van amikor nemcsak kedv kérdése a dolog, hanem a szükség is fontos tényezővé válik. Egy nagyon kedves házaspárnál, akik régóta barátaink, kaptunk egy nagy lökést ahhoz, hogy tyúkokat tartsunk, amit már pár éve tervezgetünk, elvetünk, fontolóra veszünk. Mobil tyúkólat fogunk diszkréten elrejteni a kertben, ami több szempontból hasznos lesz. Ha megvalósul a terv, részletesen beszámolok. Egy előadást hallgattam meg az asszonyi teendőkről, és sok mindenben megerősített, sok mindenben új cselekedetekre serkentett. Az biztos, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, mert másnap sokkal több dolgod lesz és tudni, érezni kell, hogy minek, mikor van itt az ideje. Időben kell mindent megcsinálni, időben kell leszedni a gyümölcsöt, zöldséget, időben kell elrakni, időben kell őket felhasználni.Sok kis apró dolgot kell nekünk tudni asszonyoknak, feleségeknek, lányoknak, hogy a nagy egész működjön.  Szoktam mondani, hogy én vagyok a "belügyes", a férjem a "külügyes", hogy a család jól funkcionáljon.

Mézes-boros sült körte almával

Vendégeket várva azon morfondíroztam, hogy milyen desszertet tudnék kreálni, egy 4 fogásos vacsora után, ami könnyen elkészíthető, nem megterhelő a gyomornak és idénygyümölcs felhasználásával készül.Igazi ínycsiklandozó desszertet sütöttem ki, illetve sütöttem meg. Ez úgy történt, hogy a vendégek számától függően valamennyi (1 fő-1 vagy fél körte) érett, de még kemény körtét meghámoztam, félbevágtam, a magházukat kiszedtem és kivajazott tűzálló tálba helyeztem őket a vágott felükkel lefelé. Meglocsoltam kevés citrommal, hogy ne barnuljon meg. Majd elfelejtettem, hogy almaszeleteket is tettem a körte mellé, ettől még izgalmasabb íze lesz. Ezután a körtékre rácsurgattam mézet, felöntöttem egy fél üveg édes tokaji szamorodni borral, megszórtam fahéjjal és a sütőbe dugtam 30-40 percre, közben locsolgattam az összegyűlt mézes-boros lével a körték tetejét. Melegen, szinte forrón tálaltam tejszínt kínálva mellé. Ilyenkor ősszel ez a desszert szinte adja magát és annyira ízes, finom, különleges, a mézzel, borral összesült körte- alma párosa, hogy az elmondhatatlan.

Kossuth-téri zsongás

Igazi vidéki hangulat minden pénteken a Kossuth-téren, a Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére és jóvoltából. Ahogy elnézem a forgatagot, a vevőket és az eladókat, ezt az óriási nyüzsgést, valóban jó ötletnek bizonyult. Az Új Magyarország vidékfejlesztési programja célul tűzte ki, hogy a kormányzati, gazdasági és civil szervezetek tagjai között rendszeres kapcsolat, gyors információáramlás történjen, a magyar vidékért tenni akaró szakemberek hálózatszerű együttműködésével. Fantasztikus a kommunikáció-csere a fővárosi vevő és a vidéki eladó között, a budapestiek ki vannak éhezve a vidék eredeti ízeire, a vidékiek ki vannak éhezve a jó vevőkre, hogy portékájuk megtalálja új gazdájukat, felhasználójukat. Jut eszembe a nagy kedvencem, Saláta Sára c.  mesés gyerekvers, ami így kezdődik: "Saláta Sára elment a vásárba idres-bodros, fidres-fodros zöld selyem szoknyába..........Mind el is kelt, illő árba fehérvári nagy vásárba: nénik, bácsik mind megvették, fényes pénzzel megfizették." Mi is vettünk körtét, céklát, kecskesajtot, mák-örleményt és péksüteményt, ami mind megérte a pénzét.
Elég volt a forgatagból, nekem is sok még a dolgom, vár a kertem, hogy újra nyírjam.

Mindennap egy alma!

Egyre kevesebbet vagyok a kertben és a jó idő ellenére tudomásul kell vennem, hogy itt az ősz és jön a tél. Kevesebb munka a kertben, kevesebb élvezet a friss a levegőn, következik a befelé fordulás időszaka (azért eddig is volt) és búcsúznom kell a szép zöld kertemtől. Ebben az átmeneti időszakban azért még vannak örömök a kertben, mint az almaszedés, az utolsó fűnyírások, tulipán hagymák elültetése, fák átrendezése, pótlása, az utolsó levendulavirágok összegyűjtése, őszirózsa ültetése. A leandereimben igazán csak most ősszel tudok gyönyörködni, mert a féléves pince-szezon után, ahová deportáltuk őket, augusztus végére térnek csak magukhoz és most lettek dúsak, virágzóak, gyönyörűek. Örömmel szemrevételezem a spájzomat, mennyi üveges paradicsom lett, pizzaszósz, lekvár, pesto, levendulavirág, padlizsán a mélyhűtőben, alma, körte ládákban, sonka a padláson. Felőlem jöhet a tél, korcsolyázni úgyis nagyon jó. Összegyűjtöttem kollázsba az almás süteményeket, amiket mostanában sütögetek ide-oda, ennek-annak, ekkor-akkor, mindenkor.

Szedd magad!

A "csináld magad" után "szedd magad" akción aktivizáltam magam a szomszéd utcában szombat reggel. Gyönyörű almás kert, csodálatos idő és ahogy az almákat szedtem óvatosan a fáról a mesebeli lusta és szorgos lány jutott eszembe. Egyértelműen a szorgos lánnyal tudtam azonosulni ezen a reggelen és büszkén vittem haza a kis családnak a fél óra alatt megszedett 60kg almát, ami egy darabig eláll nálunk. Amióta kertünk van és gondoznunk kell és gyümölcsöket, zöldségeket terem nekünk, azóta az ilyen felhívásokra sokkal figyelmesebb vagyok, mert tudom milyen értéke van a megtermett gyümölcsnek és olyan jó érzés megszedni a fát, ami öröm nekem, nemcsak a fának. Mindennap egy alma és nem kell gyógyszertárra költeni, mondja a népi bölcsesség, amit mi most háromszorosan is betartunk, közben elengedhetem a fantáziámat az almás sütik terén.