Egy barátnőm tavaly üzleti vállalkozásként egy levesbár megnyitását fontolgatta és úgy gondolta hiánypótló lenne Budapesten a főzelékfalók után. Zseniális ötletnek tartottam én is, nemcsak azért, mert nagy leveses vagyok, hanem azért is, mert a magyarok 'levestudománya' és szeretete szerintem egyedülálló a világon. Mi képesek vagyunk mindenből levest készíteni, amiből egy külföldi nem is gondolná. Sok külföldi barátunk meghökken, amikor sorolom, hogy milyen leveseket eszünk mi magyarok: tojásleves, almaleves, répaleves, borsóleves és még százféle. Nálunk nem telik el nap, hogy ne együnk levest. Ez annyira, de annyira szimpatikus bennünk! Tavaly nyáron 2 fiatal srác meg is valósította a barátnőm álmát sok mindenki örömére a Vámház körúton. A bolt neve egyszerűen csak: LEVES. Ahogyan csinálják és amit csinálnak, igazán irigylésre méltó és minden álmot felülmúló. Pörög a levesbár, kígyózó sor, fiatalok, egyetemisták, külföldiek egyaránt türelmesen várnak sorukra, hogy a napi 4-5 levesből választhassanak különböző feltétekkel. A levest papírpohárban kapjuk meg, amit akár el is lehet vinni, de hangulatosabb kint az utcán elkortyolgatni és bámulni a pesti forgatagot. Ma én is beálltam a levesevők közé és egy igazán kellemes, sűrű, forró sáfrányos sárgarépalevest kértem, amit holnap azonnal "le kell utánoznom" itthon. Nálam 5-t kapnának, ha osztályoznom kellene, jó az ötlet, minőségi a a megvalósítás és isteni a levesük. Levest enni élvezet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése