Amint kint kapirgáltam a kertemben tegnap, egy rég elfeledett igencsak ízletes gyógynövényre bukkantam. A barátnőmtől kaptam csicsóka gumókat pár évvel ezelőtt azzal céllal, hogy jó lesz a kerítés mellé, mert szép nagy zöld levelei, napraforgóhoz hasonló virágjai vannak és jól takar. Nagyon bevált, mit ne mondjak, de sosem volt elég fantáziám hozzá, hogy készítsek is belőle valamit. Pedig érdemes, mert ahogy olvastam, a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba nemes tengeri halak, és más drága ételek társaságában tálalják. Micsoda kincs van a kertemben! Nagyon sokrétű, mert szinte mindennel harmonizál, lehet salátát csinálni belőle nyersen, lehet főzni szószoknak, krémlevesnek, sütni lepénynek, köretként húsokhoz kínálni. Mindez csak fantázia kérdése, így én is keresgélem az új recepteket folyamatosan.
A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb.
Ne feledjük el gyógyító hatását is, szívkoszorúér-betegségek megelőzésében kiemelkedő jelentőségű, alkalmazzák rákterápiában is, a cukorbetegség és elhízás megelőzésében hatásos, sőt a kozmetikumban is használják hidratáló, regeneráló, frissítő hatása miatt.
Első lépésként egy krémlevest csináltam belőle, ami igen laktató, finom, édeskés, bár nem annyira mutatós, mint azok a levesek, amiket a levesbárban ettem, így fotó sem készült róla. Hagymát dinszteltem, majd hozzáadtam a csicsókát felszeletelve és megsikálva, nem hámozva, ezután fokhagymát, sót, borsot, vízzel felöntöttem és a főzés után turmixoltam, tejföllel ízesítettem. Nagyon finom lett, leteszteltem a gyerekeimen!
Egy barátnőm tavaly üzleti vállalkozásként egy levesbár megnyitását fontolgatta és úgy gondolta hiánypótló lenne Budapesten a főzelékfalók után. Zseniális ötletnek tartottam én is, nemcsak azért, mert nagy leveses vagyok, hanem azért is, mert a magyarok 'levestudománya' és szeretete szerintem egyedülálló a világon. Mi képesek vagyunk mindenből levest készíteni, amiből egy külföldi nem is gondolná. Sok külföldi barátunk meghökken, amikor sorolom, hogy milyen leveseket eszünk mi magyarok: tojásleves, almaleves, répaleves, borsóleves és még százféle. Nálunk nem telik el nap, hogy ne együnk levest. Ez annyira, de annyira szimpatikus bennünk! Tavaly nyáron 2 fiatal srác meg is valósította a barátnőm álmát sok mindenki örömére a Vámház körúton. A bolt neve egyszerűen csak: LEVES. Ahogyan csinálják és amit csinálnak, igazán irigylésre méltó és minden álmot felülmúló. Pörög a levesbár, kígyózó sor, fiatalok, egyetemisták, külföldiek egyaránt türelmesen várnak sorukra, hogy a napi 4-5 levesből választhassanak különböző feltétekkel. A levest papírpohárban kapjuk meg, amit akár el is lehet vinni, de hangulatosabb kint az utcán elkortyolgatni és bámulni a pesti forgatagot. Ma én is beálltam a levesevők közé és egy igazán kellemes, sűrű, forró sáfrányos sárgarépalevest kértem, amit holnap azonnal "le kell utánoznom" itthon. Nálam 5-t kapnának, ha osztályoznom kellene, jó az ötlet, minőségi a a megvalósítás és isteni a levesük. Levest enni élvezet!
Régen tettem bejegyzést, nem tűntem el, csak az élet eseményei elsodortak. Közben megyünk bele a télbe, a kertem egyre üresedik mind színekben, mind kerti alkalmatosságokban. Több napon keresztül apránként hozzuk be a növényeket, a kerti bútorokat és ilyenkor döbbenek rá, hogy nyáron szinte kint éltünk a szabad levegőn. A konyhámat egy kicsit feltuningoltam a télre, egy-két új dolgot bevezettem, erről szeretnék most beszámolni, ötleteket adni.
Először is a vízszűrőket cseréltem ki a víztisztító készülékemben, ami a háztartásomban van már kb. 8 éve és ezáltal mindig tiszta vizet tudunk inni, ami vírusoktól, baktériumoktól, klórtól, vízkőtől és mindenféle káros anyagoktól szűri meg a vizet. Nagyon elégedett vagyok a víztisztítóval, és ami számomra látható, illetve nem tapasztalható már régóta, az a vízkő a vízforralóban. Na és nem szükséges kartonszámra vennem az ásványvizet.
Továbbá a csaptelepekre ( a fürdőszobákban is) felszereltem (bio-, zöldboltokban beszerezhető) egy bizonyos vízelosztó- adagolót, ami által 60-70%-os vízmegtakarítás érhető el ugyanolyan vízérzettel, mint korábban. Nagyon praktikus és okos találmány, ami hasznos nekem is és hasznos a környezetnek is, mivel nem folyik feleslegesen a víz.
A konyhabútor tetejét időnként nem árt átmosni, valahogy jó érzés tölt el, ha tisztának tudom, de mindig nehéz feladatnak bizonyult, mivel a zsír és a por remek módon tud hozzátapadni a bútorhoz, szinte leszedhetetlen. Találtam egy olcsó, egyszerű és gyors megoldást erre a problémára és azóta öröm számomra átmosni a koszos helyeket. Ez pedig a mosószóda langyos vízben feloldva. Semmi erőlködés, bosszankodás és már tiszta is minden. Ajánlom kipróbálni.
A mosogatógépembe nem volt itthon mosókocka, így kipróbáltam a szódabikarbóna, ecet párosítást és bevált. A kocka helyére szódabikarbóna és a öblítővíz helyére ecetet öntöttem. Ezt a szokást megtartom, úgy döntöttem.
Még egy dolgot említenék meg, ez pedig a lefolyó tisztítása, ami szintén pofonegyszerű és gazdaságos. Szódabikarbónát teszek a lefolyóba és háztartási ecetet öntök rá, majd hagyom hatni. Kíméletesen átmos mindent.
A konyha felfrissülve, megtisztulva és én is nyugodt lelkiismerettel főzőcskézem tovább.
Amint kint kapirgáltam a kertemben tegnap, egy rég elfeledett igencsak ízletes gyógynövényre bukkantam. A barátnőmtől kaptam csicsóka gumókat pár évvel ezelőtt azzal céllal, hogy jó lesz a kerítés mellé, mert szép nagy zöld levelei, napraforgóhoz hasonló virágjai vannak és jól takar. Nagyon bevált, mit ne mondjak, de sosem volt elég fantáziám hozzá, hogy készítsek is belőle valamit. Pedig érdemes, mert ahogy olvastam, a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba nemes tengeri halak, és más drága ételek társaságában tálalják. Micsoda kincs van a kertemben! Nagyon sokrétű, mert szinte mindennel harmonizál, lehet salátát csinálni belőle nyersen, lehet főzni szószoknak, krémlevesnek, sütni lepénynek, köretként húsokhoz kínálni. Mindez csak fantázia kérdése, így én is keresgélem az új recepteket folyamatosan. 
